Véget ért a számunkra örökre emlékezetes Európa-bajnokság, ami ugyan a vasárnapi döntőt követően a fanyalgók igazát látszik alátámasztani, mi azonban nem károgunk.

A "varjak" szerint a végletekig kifacsart sztárok és a lelkes iparosok tornáján bármi megtörténhetett, még az is, hogy a végén nem a németek nyernek. Hanem az ellenünk a kiesés szélére sodródó, a döntőben a partvonalon sántikálva ordibáló CR7-et felvonultató, latinosnak éppen nem nevezhető focit produkáló portugálok.

Mi pontosan ezért szeretjük a focit, és ültünk le nap mint nap a tv elé, még azután is, hogy a mieinket hazaküldték a belgák. Itt álljunk meg néhány szóra.

Ha bárki azt állítja, akár a görögök elleni gólzáporos vereség, akár a törökök izlandiak ellen az utolsó pillanatokban lőtt gólját követően - amellyel pótselejtezőre kényszerültünk -, hogy az Eb egyenes kieséses szakaszában is érintettek leszünk, kiröhögjük. Gátlástalan sportfogadóként nem átallottunk kisebb vagyont tenni a norvégok továbjutására, ugyanis a pótselejtezőt megelőző Storck-féle tisztogatás vagy az NB III-ban kallódó Kleinheisler reaktiválása nem számítottak éppen rózsás előjeleknek. Mi persze buktuk pénzünket, azonban nem bánkódtunk, gőzerővel készültünk a franciaországi ünnepre.

Nagyszabású tippjátékot indítottunk, mea culpáztunk egy sort az osztrákok elleni meccs után, és számtalan jobbnál jobb tippet kínáltunk a minket követőknek. Összességében egy nagyszerű Eb-t zártunk, és ezt nem csak a válogatottunk sikere mondatja velünk.

Az Atlético Madrid után a válogatottal is a döntőben elbukó Antoine Griezmann például megmutatta, hogyan tud egy kiemelkedő képességű labdarúgó egy megerőltető - és sikeres - klubszezon után a nemzeti együttesben is csúcsteljesítményt nyújtani. Cristiano Ronaldo megannyi klubsiker után Portugáliával a csúcsra ért - ugyanez Figónak vagy Eusébiónak nem adatott meg -, és lehet bármennyire utálni nárcisztikus stílusa miatt a Real sztárját, képességekben simán felveszi a versenyt a nagy elődökkel. A kiscsapatok - köztük a mieink - ismét megmutatták, hogy szervezettséggel, óriási lelkesedéssel na meg némi szerencsével kisebb csodákat is véghez tudnak vinni, és ugye a görögök óta tudjuk, hogy csodák igenis léteznek. Még akkor is, ha az utóbbi évek tornáit elnézve a válogatott foci egyértelműen hanyatlik, és hosszútávú fejlődése csak a klubfocival való komolyabb együttműködéssel biztosítható. A lelkes sportfogadó pedig rájöhetett, hogy az Eb-n igenis lehet nyerni, ha megfelelően válogat a kínálatból, és megannyi statisztika átnyálazása után az eszére hallgat. Így akkor is elégedetten dőlhet hátra, ha éppen egy bűnrossz meccset szenvedett végig. 

Mi alig várjuk az oroszországi vb-t, ahol egy hónap tömény futballélmény és remélhetően egy a mostanihoz hasonlóan sikeres torna vár ránk. Persze nyáron jön még egy olimpia, úgyhogy eksztázisban és éjszakázásban nem lesz hiány. Tartsatok velünk akkor is, tuti megéri!