Hosszú évek tendenciája érett be azzal, hogy a hölgyek kisajátították maguknak a magyar olimpiai érmek kétharmadát. Női klasszisuralom van a hazai sportéletben.

„Hat aranyat vártam, és az az érzés is volt bennem, hogy megeshet az, ami még sosem, hogy mind a hat aranyat nők fogják szerezni. Nos, nyolcat szereztünk és hetet nők hoztak, úgyhogy valami baj van velünk, magyar férfiakkal. Nem tudom mi, de önvizsgálatot kell tartanunk” - mondja a miniszterelnöki száj, félig viccesen ironizálva persze, de azért kellő komolysággal. És a lényegre tapintva, mert ennek az olimpiának tényleg az a nagy magyar tanulsága, hogy a hazai sportélet felett - végleg? - átvették az uralmat a hölgyek (lásd a táblázatot).

Londonban ez még nem volt feltűnő - sőt -, mert valahogyan egytől-egyig beestek a zsákba a férfiak várt aranyai Berki Krisztiántól kezdve Gyurta Danin át Pars Krisztiánig. Sőt, még meglepetés is akadt a Dombi-Kökény kajakpáros vagy épp Szilágyi Áron személyében. De már akkor is látszott, hogy mögöttük vékony a hátország, és bár Áron valami földöntúli bravúrt végrehajtva ismételt, rajta kívül a többiek elfogytak, megsérültek, vagy csak egyszerűen nem volt szerencséjük.

A magyar sportélet zászlóshajói a hölgyek lettek, atlétikában például 1968 után először szállított érmet a gyengébbik nem - Márton Anita szigorú értelemben vett sportteljesítménye az egész olimpia egyik legcsodálatosabb pillanata volt, de Zsivóczky-Farkas Györgyi fantasztikus versenyzésére sem nagyon találni a megfelelő szavakat -, és összességében is az az ember érzése, mintha tőlük függene a honi sport eredményessége. Anélkül, hogy rosszmájúak lennénk, közülük is két korszakos klasszistól: Hosszú Katinkától és Kozák Danutától.

És ezt most, az eufória napjaiban különösen fontos kiemelni. Az utolsó napok vártnál visszafogottabb szereplése - a férfi kajakosok és kenusok például szinte megsemmisültek - ugyan tompítja valamelyest ennek az élét, de a 8 arany még mindig túl szépen csillog ahhoz, hogy elkerülhetetlenül fel legyenek téve azok a kérdések, amiknek pedig bizony fel kell merülniük. Miért van például az, hogy a magyar csapat érmein négy darab sportág (atlétika, kajak-kenu, úszás, vívás) osztozik - de pontot is csak nyolc szerzett a 21-ből -, miközben soha korábban nem látott támogatási összegek vándoroltak az ún. kiemelt sportágak irányába? Miért van az, hogy az úszók Katinkán kívüli része - az ún. csapat, hiszen Katka köztudottan teljesen elkülönülten, kvázi magányos harcosként készült Rióra - a legfinomabb megfogalmazás szerint is maximum a létező legminimálisabb elvárásokat tudta teljesíteni? Miképp lehet, hogy miközben a nők a lehetséges 4 aranyból 3-at nyertek a kajakpályán, a férfiaknak összesen két A-döntőre futotta csak, de éremre például már nem? És akkor arról még nem is szóltunk - fedje is a jótékony homály -, hogy az összkép tekintetében, mondjuk olimpiai pontokban kifejezve ez a szereplés bizony alig-alig valamivel múlja felül a sokszor elátkozott pekingi mélypontot.

Félreértés ne essék: nem akarunk számon kérni senkit. Se jogi, se erkölcsi alapunk nincs rá, és tényleg rossznak tartjuk az irányt, amelyben - hogy is mondta dr. Kiss Gergely? - pörköltszaftos atlétát viselők mondják meg a tutit a fotelból. De azt sem szabad elfelejteni, hogy erre az egészre (és akkor most hagyjuk a 2024-es pályázatot, ami már most bűzlik az igencsak egyedi forrásfelhasználási ötletektől, úgy idehaza, mint külföldön) rengeteg pénz megy el az adónkból, és amikor az ember azt látja, hogy épp azok a legsikeresebbek, akik erre a rendszerre egy nagy kövér nemet mondanak, akkor azért néhány centivel hajlamos feljebb csúszni a szemöldök.

Ahogyan Fábián László sportigazgató mondta: van mit ünnepelni, és lesz mit elemezni. A próféta szóljon belőle.

Bő két hétre újra kivetkőzik magából az ország, megáll a munka - mondjuk ennek pont nincs sok jelentősége egy olyan országban, ahol EU-s támogatások nélkül nem nő a GDP -, és éjjeli baglyok lepik el a városokat, miközben mindenki nemesfémtípusokat számol: kezdődik az olimpia, és bár az előzetes hírek szerint egyelőre kaotikusak a körülmények a rendező Rio de Janeiróban, ne legyenek kétségeink, ez csak addig, és semmivel sem tovább hír, amíg el nem kezdődnek a versenyek.

Az örök kérdés ilyenkor mindig az, mire számítsunk mi, magyarok, akik immáron évtizedek óta lelkiismeretesen használjuk az olimpiai érmeket komplex nemzeti kisebbrendűségi érzésünk leplezésére. Ügyetlenül persze, de hát kit érdekel mindez, ha eközben úton-útfélen elmondhatjuk (azaz inkább kiírhatjuk Facebookra, sőt, viccesnek hitt mémeket oszthatunk meg ugyanitt), hogy több aranyunk van, mint a 127 milliós lakosságú Japánnak?! Ugye, senkit.

Jobb tehát jó előre tisztába jönni mindazzal, amire számítani lehet - mármint persze érmeket illetően, hisz egy hatodik hely, napláne valami szaros egyéni csúcs nálunk smafu, a sportlapnak csúfolt nyomtatott kiadvány hetedik oldalának aljára talán odafér, ha ugyan -, mondjuk azt is figyelembe véve, hogy idehaza általában a játékok kezdete előtt minden harmadik olimpiai indulónk éremesélyes, mert hát, ugye… Akár ki is jöhet neki a lépés. Akár.

A tatamit és a lőállást figyelni nem kell félnetek, jó lesz

Az első napon rögtön ott lesz Csernoviczki Éva, Londonban bronzérmes dzsúdós, aki kétségtelenül a 48 kg-os súlycsoport egyik nagyágyúja. A most futó olimpiai ciklusban két arany, egy ezüst és egy bronz került a nyakába Eb-ken (a tendencia sajnos csökkenő), és bár a világbajnokságokon nem igazán ment neki, egyértelműen számolni kell vele az érmekért folyó csatában. Küzdősportról lévén szó, sok múlhat persze a sorsoláson is - az argentin Paula Paretóval és a belga Van Snickkel jó lenne sokáig nem találkozni, róluk ugyanis nincsenek túlzottan jó emlékei Évinek az utóbbi időkből -, de ne legyünk kishitűek, már az első nap érdemes lesz figyelni a tatamira.

Szintén szombaton kezdi meg szereplését a vártnál szerencsére jóval nagyobb sportlövő küldöttségünk is, és bár sem az Eb-hetedik Miskolczi Julianna, sem a kontinensviadalon szerzett ötödik helyével kvalifikáló Tátrai Miklós nem éremesélyes, vigyázó szemeinket mindenképpen érdemes lesz rájuk vetnünk. Annál is inkább, mert a férfiaknál akár (v)érmes reményeink is lehetnek: a hosszú évek óta a világ élvonalába tartozó Sidi Péter váltig reméli, hogy végre egy olimpián is kijön neki a lépés, de a szemtelenül fiatalon is remek eredményekkel büszkélkedő, ifjúsági olimpiai bajnok Péni Istvánban is lehet bízni.

Hogy mit várunk nagy reményekkel Rióba utazó úszúinktól, vívóinktól, és kire érdemes odafigyelni az olimpia első felében cikkünkből kiderül.

Véget ért a számunkra örökre emlékezetes Európa-bajnokság, ami ugyan a vasárnapi döntőt követően a fanyalgók igazát látszik alátámasztani, mi azonban nem károgunk.

A "varjak" szerint a végletekig kifacsart sztárok és a lelkes iparosok tornáján bármi megtörténhetett, még az is, hogy a végén nem a németek nyernek. Hanem az ellenünk a kiesés szélére sodródó, a döntőben a partvonalon sántikálva ordibáló CR7-et felvonultató, latinosnak éppen nem nevezhető focit produkáló portugálok.

Mi pontosan ezért szeretjük a focit, és ültünk le nap mint nap a tv elé, még azután is, hogy a mieinket hazaküldték a belgák. Itt álljunk meg néhány szóra.

Ha bárki azt állítja, akár a görögök elleni gólzáporos vereség, akár a törökök izlandiak ellen az utolsó pillanatokban lőtt gólját követően - amellyel pótselejtezőre kényszerültünk -, hogy az Eb egyenes kieséses szakaszában is érintettek leszünk, kiröhögjük. Gátlástalan sportfogadóként nem átallottunk kisebb vagyont tenni a norvégok továbjutására, ugyanis a pótselejtezőt megelőző Storck-féle tisztogatás vagy az NB III-ban kallódó Kleinheisler reaktiválása nem számítottak éppen rózsás előjeleknek. Mi persze buktuk pénzünket, azonban nem bánkódtunk, gőzerővel készültünk a franciaországi ünnepre.

Nagyszabású tippjátékot indítottunk, mea culpáztunk egy sort az osztrákok elleni meccs után, és számtalan jobbnál jobb tippet kínáltunk a minket követőknek. Összességében egy nagyszerű Eb-t zártunk, és ezt nem csak a válogatottunk sikere mondatja velünk.

Az Atlético Madrid után a válogatottal is a döntőben elbukó Antoine Griezmann például megmutatta, hogyan tud egy kiemelkedő képességű labdarúgó egy megerőltető - és sikeres - klubszezon után a nemzeti együttesben is csúcsteljesítményt nyújtani. Cristiano Ronaldo megannyi klubsiker után Portugáliával a csúcsra ért - ugyanez Figónak vagy Eusébiónak nem adatott meg -, és lehet bármennyire utálni nárcisztikus stílusa miatt a Real sztárját, képességekben simán felveszi a versenyt a nagy elődökkel. A kiscsapatok - köztük a mieink - ismét megmutatták, hogy szervezettséggel, óriási lelkesedéssel na meg némi szerencsével kisebb csodákat is véghez tudnak vinni, és ugye a görögök óta tudjuk, hogy csodák igenis léteznek. Még akkor is, ha az utóbbi évek tornáit elnézve a válogatott foci egyértelműen hanyatlik, és hosszútávú fejlődése csak a klubfocival való komolyabb együttműködéssel biztosítható. A lelkes sportfogadó pedig rájöhetett, hogy az Eb-n igenis lehet nyerni, ha megfelelően válogat a kínálatból, és megannyi statisztika átnyálazása után az eszére hallgat. Így akkor is elégedetten dőlhet hátra, ha éppen egy bűnrossz meccset szenvedett végig. 

Mi alig várjuk az oroszországi vb-t, ahol egy hónap tömény futballélmény és remélhetően egy a mostanihoz hasonlóan sikeres torna vár ránk. Persze nyáron jön még egy olimpia, úgyhogy eksztázisban és éjszakázásban nem lesz hiány. Tartsatok velünk akkor is, tuti megéri!

Ha nem láttuk volna a Portugália-Wales összecsapást, akár előrehozott döntőként is aposztrofálhatnánk a csütörtök esti Németország-Franciaország derbit. A luzitánok azonban igen meggyőző második félidei játékukkal és remek védekezésükkel esélyt sem adtak a gyenge napot kifogó Walesnek, így kár lenne lebecsülni Cristiano Ronaldóékat. Tény, hogy az alsó ágról érkező finálés toronymagas esélyese lesz az Eb-győzelemnek, viszont, hogy ez a házigazda Franciaország vagy a vb-címvédő Németország lesz-e, ezt már nagyon nehéz megjósolni. Nekünk azonban mégis határozott tippünk van a továbbjutót illetően!

"Van okunk tartani a franciáktól, rendkívül impresszív támadójátékot játszanak, amely már a középpályától komoly nyomás alá helyezi az ellenfelet. A három támadójuk kíméletlen, nem véletlenül számítanak Európa legjobb csatárainak.Egy egész ország ellen játszunk, nem csak egy csapat ellen. Tele vannak magabiztossággal, elszántak, hazai pályán mindent megtesznek majd a győzelemért. Sokkal jobban kell játszanunk, mint az olaszok ellen" - nyilatkozta Joachim Löw.

 A német szövetségi kapitány elárulta, Bastian Schweinsteiger bevethető, számít majd a tapasztalatára, azonban a Hummels, Khedira, Gomez triót nehéz lesz majd pótolni. Vélhetően Kimmich lesz a szélső hátvéd és Höwedes veszi át Hummels helyét a kezdőben, ennek megfelelően ezúttal a 4-2-3-1 lehet a németek felállása.

A franciáknál már nincsenek ilyen problémák, se sérült, se eltiltott, Didier Deschamps-nak csupán azon kell elgondolkoznia, hogy Umtiti vagy pedig Adil Rami futballozzon a védelem közepén. A hazai pályán játszó gallok újabb fejezetet szeretnének nyitni a futball históriás könyvében. "Bízunk magunkban, a közönség pedig mögöttünk áll, az egész ország minket támogat, ez fantasztikus érzés. Megadatott a lehetőségünk valami hatalmasat elérni, csak rajtunk áll, hogy sikerül-e. Németország ellen viszont a legjobbunkat kell nyújtanunk, hiszen az egész torna egyik legjobb csapata. Rendkívül fegyelmezetten, okosan futballoznak, végig irányítják a játékot" - dicsérte az ellenfelet Deschamps.

A franciáknak van is miért visszavágniuk, hiszen az utolsó tétmeccsen elszenvedett vereség igencsak fájó, a 2014-es vb-negyeddöntőben a most eltiltott Hummels góljával nyert a Nationalelf. Fontos mérkőzést először és utoljára 1958-ban tudott nyerni a francia csapat, akkor a vb-n 6-3-ra múlták felül a nyugat-németeket, ám azóta háromszor is a németek kerekedtek felül a párosításban. 

Számunkra egyértelműnek tűnik a találkozó kimenetele, mai tippünk ennek megfelelően könnyedén született. Hogy érdemes velünk tartani, azt jól mutatják a statisztikák. Az egyenes kieséses szakaszban tizenháromból tíz tippünk is bejött, így joggal bízunk benne, hogy a szerdai elődöntő után csütörtökön is megkopasztjuk a bukikat.

A világbajnoki címvédő németek még soha nem győzték le az olaszokat az Eb-ken, ám a bukik szerint megszakadhat ez a sorozat. Mi azonban nem a továbbjutás szempontjából közelítjük meg az összecsapást, ugyanis nyerni szeretnénk.

Jön az első igazi derbi az Eb-n. A német-olasz mindig pikáns párharc, ráadásul az olyan időkben igazán üdítő egy ilyen rangos összecsapásról beszélni, amikor Izland vagy Wales szerepel legtöbbet a híradásokban. Természetesen jár a kalaplengetés a kisebb nemzetek válogatottjai - köztük a mieink - eredményeinek, de azért egy német-olasz más.

Két remek formában lévő futballnagyhatalom, egy csodaszép stadion, Európa-bajnoki negyeddöntő - elképzelni is nehéz ideálisabb programot szombat estére a Németország-Olaszország találkozónál. Na jó, a Slayer sem rossz választás.

Az ehhez hasonló klasszikusokon általában a napi forma a döntő, így igen nehéz belőni, hogy mire is számítsunk a meccsen, már ami a továbbjutást illeti. Éppen ezért mi nem ajánljuk senkinek, hogy a továbbjutóra tegye a pénzét.

Az Eb-n - ahogyan általában - a háromesélyes és a továbbjutókra kínált szorzókban ritkán találtunk értéket, nagyon jól belövik a bukik ezeket a piacokat. Nem is erőltettük az ilyen típusú fogadásokat a  hatharom.com-on, így a csoportkör óvatosabb kezdése után nagyon belelendültünk a tippelésbe, az egyenes kiesés szakaszban alig hibáztunk. Nyolcból hat nyolcaddöntőre ajánlottunk nyertes tippet, továbbjutóra csak egyszer fogadtunk - éppen az olaszokra a spanyolok ellen -, inkább gólokra vagy sárga lapokra vadásztunk. Apropó sárga lapok, a mai meccset Kassai Viktor vezeti, aki eddig hibátlan teljesítményt nyújt az Eb-n, és ha ma is jól bíráskodik, könnyen lehet, hogy a döntőben is találkozhatunk nevével.

A negyeddöntőkön sem lassítottunk, mind a portugál-lengyel, mind a walesi-belga csatára tökéletes tippet adtunk, ráadásul úgy, hogy már a félidőben hátra dőlhettünk. Ami a német-olasz derbit illeti, természetesen szeretnénk folytatni eddigi kiváló teljesítményünket, azaz tovább kopasztani a bukikat. Rögtön hozzátesszük, nem lesz egyszerű, elképesztően kiélezett meccsre van kilátás.

Antonio Conte mindenkit meglepett azzal, hogy ebből a nem túl acélos játékoskeretből ennyire ütőképes csapatot rakott össze a tornára, azonban az olaszok kapitányának most változtatnia kell a felálláson, mivel Thiago Motta eltiltott, Danielle de Rossi pedig sérült. Utóbbi játékára azért még mutatkozik esély, de ha mégsem tudja vállalni a pályára lépést, abban az esetben Stefano Sturaro kaphat szerepet a pálya közepén. Ezt leszámítva azonban Conte minden alapemberére számíthat. Nem igazán indokolt a változtatás a német válogatottban sem, Joachim Löwnek egyedül a balhátvéd Jonas Hector állapota miatt kell aggódnia, de vélhetően a kölni játékos is felépül a kezdésig.

A tippünket ezúttal is több tényező befolyásolja, az edzők személyiségére, a tét nagyságára és a két válogatott stílusára külön felhívnánk a figyelmet. Nem egyszerű jó tanácsot adni egy olyan meccsre, amire az egész világ árgus szemekkel figyel, de mi megkíséreljük, és bízunk jó formánkban. Ha nem szeretnél lemaradni a tutiról, olvasd el a mérkőzésről szóló elemzésünket, amelyből megtudhatod, mire érdemes ma pénzt tenni!

Számunkra már véget ért az Eb, az eufóriát magunk mögött hagytuk, a válogatott körüli hype kezd alábbhagyni, eljött a reális elemzések, józan értékelések ideje.

Ehhez a feladathoz keresve sem találhattunk volna jobb alanyt Ferenczi Attilánál. A labdarúgó edzőként, szakíróként és játékelméleti kutatóként is dolgozó Ferencziben évek alatt a magyar futball egyik legnagyobb kritikusát ismertük meg, akinek meglátásai, a játékról alkotott nézetei jóval túlmutatnak az álatlánosan puffogtatott frázisokon. Mivel a mainstream médiában a csapból is ez folyik, kíváncsian vártuk, hogyan látja válogatottunk franciaországi szereplését a mindig két lábbal a földön álló Ferenczi.

A sokat látott edzőt is meglepte, ahogyan felvállatuk a nyílt támadójátékot például a portugálok ellen, viszont óva intett bennünket attól, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le az egész Eb eddigi legjobb meccséből. Ferenczi Dárdai Pál korábbi felvetésével ért egyet, mely szerint ne akarjunk többet, mint amire képesek vagyunk.

"A portugálok elleni meccsen én is meglepődtem bátor játékunkon, ahol feltehetőleg a tétnélküliség ill. néhány játékos pihentetése okán nem az a játék alakult ki, mintha egy ki-ki meccset kellett volna játszanunk. Ezért ennek szakmai vonatkozásai számomra nem annyira fontosak. Azonban a belgák ellen figyelmen kívül hagytuk azt a koncepciót, ahogy az olaszoknak sikerült megbénítani a belga csapat játékát az első fordulóban" - fejti ki észrevételeit Ferenczi a belgák elleni zakóról.

Szerinte nekünk is a 3-5-2-es hadrendet kellett volna választanunk kettős védelmi lánccal, nem pedig letámadó középpályával egy lassú Pintér Ádámmal kulcsszerepben. "Azt is észre kellett volna venni, hogy a belgák szándékosan engednek minket támadni, hogy megnyíljanak a terek a védelmünk mögött, és erre reagálni kellett volna a stábnak."

Összességében persze elégedetten nyilatkozott az Eb-n látottakról a szakíró, azonban számára az aktuális eredményeknél jóval fontosabb a magyar labdarúgás jövője. Örök vesszőparipája a magyar labadrúgó kultúra, mely az utóbbi évtizedekben gyakorlatilag teljesen kihalt. E kapcsán rendszeresen konfrontálódik a magyar labdarúgás aktuális szereplőivel, és ezúttal sem hazudtolta meg önmagát.

"Mint már sokszor elmondtam, egy bővebb dimenzióban kellene gondolkodnia Storcknak, hiszen ő szakmai igazgató is. A magyar futballnak az a baja, hogy kihalt a labdarúgó kultúra, ezért ezt kellene feltámasztani, mert ha ez élne, akkor önműködő, önszerveződő lenne a játékosképzés, kiválasztódás, az edzői gondolkodásmód kialakulása. Lásd Brazíliát, ahol él a futballkultúra. Ott nincs Bozsik program, nincs UEFA licences edzőképzés, nincs kötelezően előírt edzői iskola megszerzése, nincs kötelező továbbképzés és mégis önmagától működik minden. Vagyis olyan önműködő rendszert kellene kiépíteni, ami független a benne szereplő egyedektől, túlmutat téren és időn. Ez lenne maga az élő futballkultúra. Miután Storck nem ebben gondolkodik, így feltehetőleg szakmai igazgatóként nem tud hosszú távú megoldást adni nekünk felemelkedésünkre."

Beszélgetésünk során természetesen szóba került a magyar edzői társadalom is, melyről mint mindig, ezúttal is lesújtó véleményt fogalmazott meg Fernczi Attila. Hogy hogyan vélekedik a magyar labdarúgás egyik legnagyobb kritikusa Dárdai Pálról, az akadémiákról, Nagy Ádámról vagy a futsalról, az a hatharom.com vele készített interjújából kiderül.

A magyar labdarúgó válogatott meghozta a futballázat Magyarországra, de a mi dolgunk, hogy ezt a lelkesedést fenn is tartsuk.

Kiestünk. De úgy, ahogy már-már álomszerű kiesni egy Európa-bajnokságról. Tulajdonképpen lelkünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy ebben nem volt több, Bernd Storck csapata kihozta a maximumot ebből a megmérettetésből. A szenzációs csoportgyőzelem után a belga gyorsvonat már túl sok volt, érvényesült az addig többször is felborult papírforma. Négy gólt kaptunk ugyan, de emelt fővel. Nem gyáván, mint a szlovákok, hanem végig küzdve, emelt fővel, büszkén jöhettek le a srácok a gyepről 90 perc után. Ők már megtették, amit megkövetelt a haza. De most rajtunk a sor! A politikuson, a szurkolón, az egyszeri kocaszurkolón.

Merthogy hatalmas vétek lenne engedni leülni ezt a lelkesedést. Az egész ország futballázban ég, a Facebook tele van a gratuláló üzenetekkel, az emberek újra hisznek ebben a csodálatos sportágban, a gyerekek újra futballozni akarnak, a grundon már nem Messi és Ronaldo, hanem Böde és Gera Zoli csapnak össze egymással. Az pedig, hogy ez így maradjon, a mi dolgunk már, nem Dzsudzsáké vagy Storcké.

A te dolgod, kedves politikus, hogy ne pártpropagandaként használd fel a sikert! Hogy a profiknak szánt stadionok mellett megteremtsd a lehetőséget a gyerekeknek, hogy ne betonpályán, nevetséges körülmények között kelljen futballozniuk. A te dolgod, kedves másik politikus, hogy ne pártpropagandéként használd fel ezt is ellenséged ellen, ne kérdőjelezd meg a stadionok szükségességét, hanem egymással összefogva tedd a dolgod a közös jó érdekében.

A te dolgod, kedves anyuka, hogy engedd a gyereket játszani! Hogy zavard ki a szobából a PlayStation elől, küldd le a pályára egy bőrlabdával, ahogy történt ez anno a mi gyerekkorunkban. Írasd be egy klubhoz, szerettesd meg vele ezt a sportágat minél hamarabb.

A te dolgod, kedves utánpótlás edző, hogy végre ne a csinos anyuka gyerekét játszasd a csapatban, ne néhány tízezresért tedd be a gazdag szülő gyermekét a csapatban, hanem tényleg a tehetséget preferáld!

A te dolgod, kedves csapatvezető, hogy játszasd a fiatal tehetséget, hogy ne egy idetévedt szerb zsoldos vegye el a helyet az ígéretes magyar elől!

Nekünk pedig az a dolgunk, hogy újra kijárjunk a futballpályákra, újra lelkesedjünk a honi labdarúgásért! Tudom én, hogy nem Messik és Ronaldók rúgják itthon a pettyest, hanem csak Szakályok és Feczesinek, de adjuk meg nekik is az esélyt, hogy legalább annyira megragadja őket a futballáz, mint minket. Újra töltsük meg a stadionokat, legyen Magyarországon ismét hangulat és élmény kijárni a lelátókra, ne pedig cikizzük azt a pár bolondot, aki még hajlandó pénzt és időt áldozni a focinkért. Ehhez persze kell a tulajdonosok és az MLSZ segítsége is, megfogadhatnák például Dárdai Pali azon javaslatát, hogy az első három fordulóra ingyen be lehessen menni.

És végül a te dolgod, kedves gyerek, hogy élvezd a világ legcsodálatosabb sportágát, tedd, amit tenned kell, pókhálózd ki a ficakot, védd ki a büntetőt, hogy néhány év múlva te állj bosszút a belga válogatotton a 0-4-ért!

Három rúgott góllal simán meccset lehet nyerni egy Eb-n, nekünk szerdán azonban nem sikerült. Szomorkodni emiatt most nem fogunk.

A franciaországi Európa-bajnokság eddigi legjobb meccseként emlegetik a szurkolók a szerda esti Magyarország - Portugália találkozóról, amely őrült végeredménnyel zárult. A döntetlen azt is jelentette, hogy a magyar válogatott óriási meglepetésre megnyerte az F-csoportot, tette mindezt veretlenül (1-2-0), Walesszel holtversenyben a legtöbb gólt szerezve (6). 

Ez utóbbit nagyban köszönhetjük a portugáloknak lőtt három gólnak. Az elmúlt évtizedekben nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy komoly téttel bíró mérkőzéseken háromszor is a kapuba találjunk, szerdán azonban majdnem minden összejött, három távoli lövéssel háromszor is előnybe kerültünk. Portugália viszont egy európai szintű topcsapat, világklasszis játékosokkal, így hiába voltunk extrák elöl, mivel hátul bele-bele hibázgattunk a meccsbe, végül be "kellett" érnünk egy döntetlennel. 

A portugálok első egyenlítő gólja: Nani megindulásáról méterekkel lemaradtunk, Guzmics már csak a lövés után érte utol a támadót.

A helyzet hasonló volt a második portugál gólnál is: Ronaldo ritmusváltásáról lekéstünk, így a Real Madrid klasszisa lépéselőnyben robbant be az ötös környékére. Érdemes megjegyezni, hogy Joao Mario úgy tudta beadni a labdát a jobb oldalról, hogy méterekre állt tőle a legközelebbi védő.

Harmadszor is egyenlítenek a portugálok: egy szögletkombináció után a kiváló rúgótechnikájú Quaresma tekert középre, Cristiano Ronaldo pedig teljesen egyedül ugorhatott fel fejelni.

Kikockázva a három portugál találatot megállapíthatjuk: a magyar válogatott olyan védelmi hibákat követett el, ami a Dárdai-Storck féle érára egyáltalán nem jellemző. Kaptunk gólt pontrúgásból, kerültek a védelmünk mögé, és a szélen is kipasszolták a védekezést. Cristiano Ronaldót kétszer is őrizetlenül hagytuk - vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem sikerült levédekezni a a villámgyors portugál klasszist -, ami óriási luxusnak bizonyult és a győzelembe került. 

Mindezekre azért lesz érdemes figyelni, mert a nyolcaddöntőben egy olyan világválogatottal találkozunk, amely hasonló kaliber, mint a portugál. Szívós, harcos mezőnyjátékosok és 3-4 klasszis támadó, akik tegnap ellen is megmutatták, a semmiből is képesek gólt szerezni.

Hiányérzetünk ezzel együtt sincs a Portugália elleni meccs kapcsán, hiszen egyrészt megőriztük a csoportelsőséget, másrészt rúgtunk három csodás gólt, ennél többet pedig nem is kívánhatnánk. A külföldi fórumokon és közösségi oldalakon áradoznak az őszinte játékról, mindenkinek bejött a nagy adok-kapok, így újabb szimpatizánsokat szerzett a magyar csapat.

Hogy ez lett a meccsből, az betudható annak is, hogy a magyar válogatott számára tulajdonképpen tét nélküli volt a szerdai mérkőzés. A fesztelen játék látványt szült, nagy volt a kontraszt a könnyed és laza magyar és az idegbeteg portugál játékosok között. 

Hogy mit mondott Bernd Storck a meccs előtt az öltözőben azt nem tudjuk, mindenesetre a mérkőzést figyelve óhatatlanul is eszünkbe jutott a görögök elleni athéni találkozó. Az Eb-selejtező utolsó fordulójában úgy utaztunk el a hellénekhez, hogy mi a biztos 3., a görögök a tuti 6. helyen zárják a selejtezőt, vagyis tét igazából azon a meccsen sem volt.

A görögök elleni selejtezőmérkőzés

Sokszor megesik édesanyámon a szívem, amikor a vasárnapi ebédeknél úgy érzi magát, mint egy kívülálló. Négyfős családunkban egyedül képviseli a gyengébbik nemet, hiába teszi elénk a finomabbnál finomabb fogásokat, töri magát a desszerttel, méltánytalanul kevés figyelmet kap. Egy-két dicsérő szó után ugyanis szóba kerül a futball és ő onnantól elveszett. Hányszor, de hányszor hallottam tőle az évek folyamán: nem lehetne valami másról is beszélgetni?

Szombat este a magyar válogatott 1-1-es döntetlent ért el Izland ellen az Európa-bajnokság csoportkörének második fordulójában, és ezzel négyre növelte pontjai számát. A továbbjutás ezzel karnyújtásnyira került, hiszen a negyedik helyen már biztosan nem zárjuk a csoportot, sőt, ha még ki is kapunk Portugáliától, de Izland nem nyer Ausztria ellen, akkor második helyen megyünk tovább. Ha pedig nyerünk vagy ikszelünk, mi lehetünk az elsők!

Szinte felfoghatatlan, hogy ilyen szavakat és sorokat lehet megfogalmazni. Másfél évvel ezelőtt a béka segge alatt voltunk, majd jött Dárdai és Storck és valahogy összekaparták a csapatot. Az összkép már pofásabb lett, na de hogy két kanyar után a magyar válogatott az élen álljon a csoportjában, ahol többek között a világ legjobb játékosa, a titkos favorit és a skandináv csodacsapat is szerepel, arra azért kevesen számítottunk. Talán senki sem.

Magyarország extázisban. Hányszor olvastuk, láttuk a híradásokban, hogy egy országban futball-láz tört ki, az emberek az utcára vonulva ünneplik a csapatukat. Néztük az ünneplő tömeget, figyeltük a fiesztát, és egy vállvonással elintéztük, hogy ez biztos jó lehet. Ám most idehaza ütötte fel a fejét a vírus, ami mindenkit megfertőzött.

Magyarországon kitört a futball-láz. Tízezrek kelnek útra, hogy élőben láthassák Dzsudzsákékat, és százezrek, milliók ünnepelnek itthon - ki az utcán, ki odahaza. A külföldi híradásokban most mi vagyunk a főszereplők, a rivális szurkolók ámulnak a magyar drukkerhad teljesítményén, a szakértők pedig elismerően beszélnek a válogatottunkról.

Jóval több ez, mint amire számítottunk. Hogy Storck egy zseni, azt kezdjük felfogni, de most már az is világos, hogy ezek a srácok tudnak hajtani, küzdeni és focizni. Ahogy Ausztria és Izland ellen játszottak, olyanra hosszú évek óta nem volt példa. Sőt, én arra sem emlékszem, hogy egy kiemelt fontosságú meccsen ilyen elképesztő fölényben birtokoljuk a labdát. A kapufák kifelé pattannak, a hajrában nem kapjuk, hanem lőjük a gólokat, nem mi, hanem az ellenfél zuhan össze mentálisan. Hol van már az amszterdami 1-8? Meseszerű fordulat.

Franciaországot megjárva, szombat este fáradtan, családi körben néztem a fiúkat. A lefújás után örömittasan hallgattam a nyilatkozatokat, elemzéseket, amikor a háttérből szűrődő zajokra lettem figyelmes. Édesanyám volt az, aki könnyes szemmel pásztázta a közösségi oldalakra feltöltött videókat, az ünneplő magyar tömeget. Miért? Miért van ez, fiam? - nézett rám, mire én csak annyit tudtam kibökni: ez a futball, anyukám!

Szalai és Stieber voltak a gólszerzők, de az igazi hős pályán sem volt. Sőt még csak nem is magyar az illető.

Köszönjük, Fülöp Marci! Köszönjük, hogy a norvégok elleni találkozót követően ismét őrizted a kapufánkat és nem hagytad, hogy 15 millió magyar már az első percben elkeseredjen! David Alaba sistergős kapufáját követően aligha gondolhattuk, hogy az éjjel végül alkoholmámorban ér majd véget, a magyar csapat ugyanis négy nappal minimum meghosszabbítja immáron 16.068 napja tartó Európa-bajnoki veretlenségi szériáját. De a győzelem és a három pont végül hozzánk került, ezt pedig már nem veheti el senki! És ki volt a hős? Egy csendes lovag, akiben német szív dobog, de már rég tiszteletbeli magyar.

"Buta német! Miért nem támadtunk Románia ellen, miért nem akartuk megverni ezt a borzalmasan gyenge csapatot?" - tettük fel a kérdést a szomszédok elleni 0-0-t követően.

"Kókler Storck! Miért játszatod Bódit, miért nem kezd Böde, miért játszottunk ilyen bénán az első félidőben?" - folytattuk a Feröer-szigetek elleni kínkeserves győzelem alkalmával...

"Ajj, Bernd! Miért játszattál ilyen botrányos támadó futballt Görögországban?" - ekéztük a németet a görögországi négyes után.

"Most komolyan gondolod ezt, Storck? Mit keres a kezdőben ez a vörös gyerek? Egyáltalán, ki ez a Kleinizé?" - csodálkoztunk az oslói meccs kezdőjét látva.

"Már megint hülye vagy, Storck? Miért vagy szerelmes ebbe a botlábú Szalaiba? A labdát sem tudja megtartani, közben pedig ott van két bajnokság gólkirálya, valamint Priskin Tomi is"- mondtuk egészen a 62. percig üvöltve a tévének.

És ne tagadjuk, barátaim, ez így volt. Ezek a mondatok mindannyiunk száját elhagyták, egyikünk sem értette, hogy a mi hősünk, Dárdai Pali helyét átvevő német gyerek mit is akar itt. Én sem értettem, te sem értetted. De Bernd Storck sokadszorra is megválaszolta, mit keres itt. Lehet, hogy ő soha nem lesz egy Dárdai Pali népszerűségű ember, lehet, hogy nem ő a legszínesebb figura, akit valaha láttunk a magyar válogatott kispadján vezényelni, de hogy ez a csapat az övé, ez a válogatott neki köszönheti a sikereit és ezeket a fiúkat ő sokkal jobban ismeri, mint egy Egervári vagy Pintér, az biztos. Dárdai Pali feltüzelte ezt a csapatot, Storck pedig beletette a nagybetűs szakmát.

Merthogy a világsztárokkal teletűzdelt osztrák csapat ellen ilyen tanári futballt produkálni 80 percen keresztül... ez a legmerészebb álmainkban sem szerepelt. Az az eufória, amellyel végignyomták a játékosok, az brutális volt. Mindenki a feladatára koncentrált, olyannyira, hogy volt, akinek még az sem tűnt fel, hogy emberelőnyben játszunk. De az a labdajáratás, az az összjáték Kleinheisler és Nagy Ádám között, az a magabiztosság a védelemben és az a leírhatatlan tűz Szalai Ádám szemében - ezt ő adta hozzá. Ő, Bernd Storck.

Az elmúlt hónapok egyik legérthetetlenebb döntése volt, hogy Szalai Ádámot miért nem hívta le a szünetben a német. Egy normális átvétel, egy értelmes passz, semmi nem volt Ádámtól egy félidő alatt. De a 62. percben berúgta, és hogy a gól mennyit jelentett neki, azt mindannyian láthattuk abban a hihetetlen gólörömben, amiben minden kiszakadt belőle... Ha nincs Storck, Szalait most vasvillával üldöznénk az országhatáron túlra. De a 15 millió magyar + egy német közül elég volt utóbbi, hogy bízzon benne. És most itt vagyunk, srácok! Három ponttal, a továbbjutás küszöbén.

Én tehát fejet hajtok Storck előtt, már sokadjára, és azt mondom, ha Király a csatár, Gera a kapus, Bernd Storck akkor is császár marad. Hiába vagyunk tízmillió szövetségi kapitány országa, itt egy német, aki úgy tűnik, leszakmázott minket. Bravó, Herr Storck! Bravó!

Negyvennégy éve várunk erre a napra. Magyarországot végre ismét Európa legjobb válogatottjai között láthatjuk, Bernd Storck legjobbjai Ausztria ellen kezdik meg a - remélhetőleg minél hosszabb - Eb-menetelést.

A sógorok elleni találkozóra számtalan fogadási opciót kínál az állami fogadóiroda, amelyek igen remek szorzóval kecsegtetnek. Éppen ezért mi nem voltunk restek elővenni varázsgömbünket, és egy mindenre kiterjedő jóslatot tudtunk megfogalmazni, mi is történik majd a meccsen.

A találkozó egyértelmű esélyesei az osztrákok, akik brutális mérleggel, 9-1-0-val tudták le a selejtezősorozatot. Marcel Koller fiai nem csak az F-csoport egyik legerősebb csapata, de egyes elemzések szerint akár az egész kontinenstornán boríthatják a papírformát. Sebaj, ezzel mi is így vagyunk.

De hogyan születik meg a végeredmény? Mi már tudjuk!

A magyar csapat 4-4-1-1-es felállással lép pályára (most hívott minket Storck, így kétségünk sincs!), befejező csatárunk Szalai Ádám lesz, mögötte pedig Németh Krisztián futballozik majd. De nyugalom, kedves olvasók, Storck hamar rájön, hibás döntés volt a Bundesliga padkirályát kezdetni, így már a félidőben érkezik a helyére Priskin Tamás.

Ekkor ugyan még vezetni fognak az osztrákok, miután a 13. percben egy gyönyörű Janko-Arnautovic összjáték végén közelről mattolja Király Gabit a Stoke City kirívó gusztustalanságáról elhíresült gólvágója. Nehezen ocsúdunk a sokkból, az első félóra alatt többször is csak a mackónadrág tart minket meccsben, azonban gyorsan akklimatizálódunk a bordeaux-i dzsungelben, és magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést. Az első félidő legnagyobb helyzete Dzsudzsák Balázshoz fűződik majd, ám a ballábas zseninknek nem sikerül 25-ről bevágnia, a kapufa (még!) megmenti a sógorokat.

A félidőben Storck felrázza a srácokat, lehozza a labdát megtartani képtelen Szalait, és beküldi Norvégia rémét, Priskin Tomit. Ez vajon elég lesz legalább egy rúgott gólra? És mi a helyzet a gólszerzőkkel, valamint az egyéb fogadásokkal? Ha érdekel a mérkőzés további alakulása, és az, hogy mivel robbantasz ma igazán bankot, ide kattintva megtudhatod! Persze csak akkor, ha nem akarsz izgulni...

Két nap múlva startol az Eb, ahol végre mi is labdába rúgunk. Mexikó után 30 évvel újra felkerült hazánk a futballtérképre, most tényleg nem csak az ábrándozás jut nekünk, meg az esti belga-olasz. A hatharom.com szerkesztőségében már tűkön ülve várjuk a franciországi Eb startját: a billentyűzetek izzanak, sörök behűtve, tippjáték felszetupolva.

Apropó tippjáték.

Idén minden eddiginél nagyobb nyereményalapot sikerült összehozni, összesen egymillió forint összdíjazású tippjátékkal ünnepeljük a válogatott részvételét a kontinenstornán. A játék pofonegyszerű, a jól megszokott 1X2, oddsokkal megfűszerezve. Az élmény garantált, a nyerési esélyek pedig igen magasak, összesen ötven nyeremény vár gazdára. Minden lényeges információ megtalálható ez Eb-tippjáték oldalán, az első 12 meccs bejelentkezés után máris megtippelhető alább.