Három rúgott góllal simán meccset lehet nyerni egy Eb-n, nekünk szerdán azonban nem sikerült. Szomorkodni emiatt most nem fogunk.
A franciaországi Európa-bajnokság eddigi legjobb meccseként emlegetik a szurkolók a szerda esti Magyarország - Portugália találkozóról, amely őrült végeredménnyel zárult. A döntetlen azt is jelentette, hogy a magyar válogatott óriási meglepetésre megnyerte az F-csoportot, tette mindezt veretlenül (1-2-0), Walesszel holtversenyben a legtöbb gólt szerezve (6).
Ez utóbbit nagyban köszönhetjük a portugáloknak lőtt három gólnak. Az elmúlt évtizedekben nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy komoly téttel bíró mérkőzéseken háromszor is a kapuba találjunk, szerdán azonban majdnem minden összejött, három távoli lövéssel háromszor is előnybe kerültünk. Portugália viszont egy európai szintű topcsapat, világklasszis játékosokkal, így hiába voltunk extrák elöl, mivel hátul bele-bele hibázgattunk a meccsbe, végül be "kellett" érnünk egy döntetlennel.
A portugálok első egyenlítő gólja: Nani megindulásáról méterekkel lemaradtunk, Guzmics már csak a lövés után érte utol a támadót.
A helyzet hasonló volt a második portugál gólnál is: Ronaldo ritmusváltásáról lekéstünk, így a Real Madrid klasszisa lépéselőnyben robbant be az ötös környékére. Érdemes megjegyezni, hogy Joao Mario úgy tudta beadni a labdát a jobb oldalról, hogy méterekre állt tőle a legközelebbi védő.
Harmadszor is egyenlítenek a portugálok: egy szögletkombináció után a kiváló rúgótechnikájú Quaresma tekert középre, Cristiano Ronaldo pedig teljesen egyedül ugorhatott fel fejelni.
Kikockázva a három portugál találatot megállapíthatjuk: a magyar válogatott olyan védelmi hibákat követett el, ami a Dárdai-Storck féle érára egyáltalán nem jellemző. Kaptunk gólt pontrúgásból, kerültek a védelmünk mögé, és a szélen is kipasszolták a védekezést. Cristiano Ronaldót kétszer is őrizetlenül hagytuk - vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem sikerült levédekezni a a villámgyors portugál klasszist -, ami óriási luxusnak bizonyult és a győzelembe került.
Mindezekre azért lesz érdemes figyelni, mert a nyolcaddöntőben egy olyan világválogatottal találkozunk, amely hasonló kaliber, mint a portugál. Szívós, harcos mezőnyjátékosok és 3-4 klasszis támadó, akik tegnap ellen is megmutatták, a semmiből is képesek gólt szerezni.
Hiányérzetünk ezzel együtt sincs a Portugália elleni meccs kapcsán, hiszen egyrészt megőriztük a csoportelsőséget, másrészt rúgtunk három csodás gólt, ennél többet pedig nem is kívánhatnánk. A külföldi fórumokon és közösségi oldalakon áradoznak az őszinte játékról, mindenkinek bejött a nagy adok-kapok, így újabb szimpatizánsokat szerzett a magyar csapat.
Hogy ez lett a meccsből, az betudható annak is, hogy a magyar válogatott számára tulajdonképpen tét nélküli volt a szerdai mérkőzés. A fesztelen játék látványt szült, nagy volt a kontraszt a könnyed és laza magyar és az idegbeteg portugál játékosok között.
Hogy mit mondott Bernd Storck a meccs előtt az öltözőben azt nem tudjuk, mindenesetre a mérkőzést figyelve óhatatlanul is eszünkbe jutott a görögök elleni athéni találkozó. Az Eb-selejtező utolsó fordulójában úgy utaztunk el a hellénekhez, hogy mi a biztos 3., a görögök a tuti 6. helyen zárják a selejtezőt, vagyis tét igazából azon a meccsen sem volt.
A görögök elleni selejtezőmérkőzés
Akkor rúgtunk utoljára hármat, cserébe kaptunk négyet. A meccs képe ott is hasonló volt, belementünk az adok-kapokba, tetszetős gólokat szereztünk, de hátul szellősen védekeztünk és végül 4-3-ra kikaptunk. Jó meccs volt az is, az eredmény ott se számított. Ha levonjuk a következtetéseket a két találkozóból, akkor - félve ugyan - de kijelenthetjük: amikor látványosan jól megy a támadójáték, önmagunkhoz képest pocsékul teljesítünk hátul.
Melyik utat válasszuk? Támadjunk vagy védekezzünk? A kérdés inkább költői, hiszen a válogatott kiváló kezekben van, és biztosak vagyunk benne, hogy a szakmai stáb a belgák ellen is a megfelelő döntést hozza majd. Mindenesetre nem tennénk fel nagy pénzeket egy újabb gólfesztiválra.
