Számunkra már véget ért az Eb, az eufóriát magunk mögött hagytuk, a válogatott körüli hype kezd alábbhagyni, eljött a reális elemzések, józan értékelések ideje.

Ehhez a feladathoz keresve sem találhattunk volna jobb alanyt Ferenczi Attilánál. A labdarúgó edzőként, szakíróként és játékelméleti kutatóként is dolgozó Ferencziben évek alatt a magyar futball egyik legnagyobb kritikusát ismertük meg, akinek meglátásai, a játékról alkotott nézetei jóval túlmutatnak az álatlánosan puffogtatott frázisokon. Mivel a mainstream médiában a csapból is ez folyik, kíváncsian vártuk, hogyan látja válogatottunk franciaországi szereplését a mindig két lábbal a földön álló Ferenczi.

A sokat látott edzőt is meglepte, ahogyan felvállatuk a nyílt támadójátékot például a portugálok ellen, viszont óva intett bennünket attól, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le az egész Eb eddigi legjobb meccséből. Ferenczi Dárdai Pál korábbi felvetésével ért egyet, mely szerint ne akarjunk többet, mint amire képesek vagyunk.

"A portugálok elleni meccsen én is meglepődtem bátor játékunkon, ahol feltehetőleg a tétnélküliség ill. néhány játékos pihentetése okán nem az a játék alakult ki, mintha egy ki-ki meccset kellett volna játszanunk. Ezért ennek szakmai vonatkozásai számomra nem annyira fontosak. Azonban a belgák ellen figyelmen kívül hagytuk azt a koncepciót, ahogy az olaszoknak sikerült megbénítani a belga csapat játékát az első fordulóban" - fejti ki észrevételeit Ferenczi a belgák elleni zakóról.

Szerinte nekünk is a 3-5-2-es hadrendet kellett volna választanunk kettős védelmi lánccal, nem pedig letámadó középpályával egy lassú Pintér Ádámmal kulcsszerepben. "Azt is észre kellett volna venni, hogy a belgák szándékosan engednek minket támadni, hogy megnyíljanak a terek a védelmünk mögött, és erre reagálni kellett volna a stábnak."

Összességében persze elégedetten nyilatkozott az Eb-n látottakról a szakíró, azonban számára az aktuális eredményeknél jóval fontosabb a magyar labdarúgás jövője. Örök vesszőparipája a magyar labadrúgó kultúra, mely az utóbbi évtizedekben gyakorlatilag teljesen kihalt. E kapcsán rendszeresen konfrontálódik a magyar labdarúgás aktuális szereplőivel, és ezúttal sem hazudtolta meg önmagát.

"Mint már sokszor elmondtam, egy bővebb dimenzióban kellene gondolkodnia Storcknak, hiszen ő szakmai igazgató is. A magyar futballnak az a baja, hogy kihalt a labdarúgó kultúra, ezért ezt kellene feltámasztani, mert ha ez élne, akkor önműködő, önszerveződő lenne a játékosképzés, kiválasztódás, az edzői gondolkodásmód kialakulása. Lásd Brazíliát, ahol él a futballkultúra. Ott nincs Bozsik program, nincs UEFA licences edzőképzés, nincs kötelezően előírt edzői iskola megszerzése, nincs kötelező továbbképzés és mégis önmagától működik minden. Vagyis olyan önműködő rendszert kellene kiépíteni, ami független a benne szereplő egyedektől, túlmutat téren és időn. Ez lenne maga az élő futballkultúra. Miután Storck nem ebben gondolkodik, így feltehetőleg szakmai igazgatóként nem tud hosszú távú megoldást adni nekünk felemelkedésünkre."

Beszélgetésünk során természetesen szóba került a magyar edzői társadalom is, melyről mint mindig, ezúttal is lesújtó véleményt fogalmazott meg Fernczi Attila. Hogy hogyan vélekedik a magyar labdarúgás egyik legnagyobb kritikusa Dárdai Pálról, az akadémiákról, Nagy Ádámról vagy a futsalról, az a hatharom.com vele készített interjújából kiderül.